Elkapott, és nem eresztett a gondolatmenete, hogy Jézus nem személyes megtérésre hív, egyedül nem üdvözülhetek, hatnom kell másokra, segítenem kell másokon, gondolnom kell másokra. Együtt csináljuk sokan, az üdvösség útja a közösség.
Az irgalmasság évében különösen is foglalkoztat a szegénység témája. Nincs sok kapcsolatom szegényekkel, én nem vagyok szegény. Pedig kéne. A nyolc boldogság közül az egyik kimondja, boldogok a lelki szegények. Pont azok, akik el tudnak engedni mindent. Akár anyagiakat, akár az egójukat, a magukról kialakított képüket, társadalmi fontosságukat, teljesítményeiket. Így önmagamat lecsupaszítva meglátnám azt, Isten hogy lát engem. Talán meglátnám azt, hogyan segíthetném a szegényeket, mit tehetnék én, hogy mikor az ítéletnél felteszi nekem Jézus A kérdést hogy vajon megtettem-e ezeket: Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.
Máté ugyanis ebben a példabeszédében azt mondja, pontosan ez alapján leszünk megítélve.
Egészen fellelkesítettek a szemlélődésről írt részek is, annyira, hogy rögtön kipróbáltam a nyaralásunk alatt egy stégen a Duna egyik ága mellett. Inkább csak nézelődtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése