Never Alone

Találtunk Ádámmal egy játékot, amit közösen játszhatunk a gépen. A Never alone egy eszkimó kislányról szól, aki elindul, hogy kiderítse mitől van a hatalmas hóvihar a falujában és a környéken. Útitársául egy sarkiróka szegődik. Nagyon jó kooperációs játék, a két karakter képességei kiegészítik egymást, a róka nagyot tud ugrani, felmászni a falakon, bebújni repedésekbe, és irányítani a természet szellemeit. A kislánynak van egy fegyvere, amivel főként akadályokat kell lelőni, illetve erős, el tud tolni tereptárgyakat, hogy magasabbra jussanak.

Több dolog is nehezíti útjukat, a hatalmas széllökések elrepíthetik őket, vannak gonosz szellemek is, a jegesmedvék hosszan üldözik, illetve egy gonosz ember, aki tűzgolyókkal felgyújtja az eszkimó településeket.

A játéknak külön varázsa, hogy a menet közben elérhető baglyok egy-egy új ismeretterjesztő pár perces videót adnak az eszkimók életéről, amit a játék mellett meg lehet nézni. Például az egyik arról szól, hogy hogyan nevelt fel egy család egy is jegesmedvét, vagy épp bemutatják a játékban használt eszkimó fegyvert. Ez nagyon jó plusz élményt ad a játékhoz!

Stúdió K Színház - Mielőtt az éj leszáll!

Megkérdezte Ádám, milyen követelményeket kell teljesítenie számomra egy darabnak ahhoz, hogy írjak róla a blogomon. (Azon kívül persze, hogy egyáltalán van kedvem az elkövetkező pár napban írni) Rávágtam, hogy nincs követelmény, csak érzem, hogy ajánlanám-e, hogy megérintett.
Mégis rájöttem, hogy nagyon sok követelményem van egy színdarabbal kapcsolatban. Ami  mellett természetesen lehet kivétel is..
A legtöbb művészi alkotásról ráadásul nem is tudnám elmondani, hogy ugyanezt várnám tőle. Nem tudom honnan jöttek ezek a követeléseim a színdarabokkal kapcsolatban. A jó színdarab lázít. Nem csak apró életszituációkról szól, hanem olyanokról, amik harcot követelnek, magasztos eszméket közvetít, amiért ki lehet állni, szembefordulni a világgal, társadalommal.... Felgyújt valamiféle tüzet. Egyszerre lelkesítő, és elkeserítő, hiszen ha olyan világban élünk, ahol lázadni kell, az igen torokszorító érzés. Ez a színdarab számomra pont ezt nyújtotta.

http://www.studiokszinhaz.hu/eloadasok/mielott-az-ej-leszall/ 
(Képek a honlapról)

Szeretem, ha a színdarab nem akar mindent megmutatni, apró képeket használ. Nincs a háttérben egy város képe, csak egy ajtó. Nincs egy fa ága, csak egy szög. Nincsenek tündöklő Isten jelmezek, csak napszemüvegek. Ez mind nagyon szép a darabban! Az alig változó színek, feketék és drappok és fehér fény. A kevés színész (6, és sokkal több szerep) akik nagyon jól játszottak. Nekem különösen a főszereplő lány játéka tetszett, minden érzelmével azonosulni lehetett.

A történet.. Egy Brecht mű. Bevallom én nem olvastam semmit Brecht-től, így nem is írnék a színpadai adaptációról :D De nagyon tetszett a történet. A téma, hogy élhet-e jó ember a világban, lehet-e jó emberként életben maradni?Az istenek segítségével? Mennyit segítenek az istenek a mi világunkban...?
Érdemes megnézni!
És azt hiszem ez után keresni  fogom a színházat, a társulatot jó darabokért :)

Sütés

Mióta külön háztartást vezetek nagyon szeretek sütni, főzni. Korábban nem is gondoltam, hogy ez így lesz, aztán egyszer csak belelendültem, és hatalmas lelkesedéssel készítem a minél változatosabb (és gyorsabb azért) ételeket magamnak és Ádámnak. Hihetetlen boldogság ebédet csomagolni neki, na meg persze együtt megenni a finomságokat.

Mikor még a szüleimmel laktam is főztem/sütöttem persze alkalomadtán. Épp amihez kedvem volt, meg ami volt otthon abból kikísérleteztem valamit. A receptes könyvet nagyjából soha nem nyitottam ki ezekhez a műveletekhez. Szerettem kísérletezgetni, összekutyulni mindent.

Most viszont amit nagyon szeretek, az a receptes könyvünk. Illetve több is van, három különböző könyvből szoktam főzni, mindegyiket nagyon szeretem. Persze egészen más élmény ezekből főzni, mint ami otthon volt, vastag, használt, szétesőfélben levő. Ezek újak, szépek és a kettő könyv is olyan, hogy a fele kép :) és szuperül néznek ki bennük az ételek!

 

 Jamie kicsit nagyobban, mert az volt az első receptes könyv, amiből lelkesen alkottam :) Ádám előtte sokszor mondta, hogy nem fűszerezek eléggé az ő ízlésének. Ez alapján a könyv alapján de. A csípőssel óvatosan, ha használni kívánjátok a könyvet, szerintem ő vacak csiliket használ a receptjeihez :D

A Múminosban nincsenek képek :( És nagyon különös receptek vannak benne, az északi ízek nagyon nem megszokottak...

A Hegyi Barbara szakács könyvét most karácsonyra kaptuk. Tegnap például kalácsot sütöttem belőle. Nagyon tetszik! Ez egy sós kalács, három rúd tésztából fonva. Az egyik rúd aszaltparadicsomos, a másik olajbogyós, a harmadik pedig elvileg medvehagymás, de így télen én ezt snidlinggel helyettesítettem. És nagyon finom lett! Ráadásul a kenyérsütőgép a munka nagy részét (gyúrás, kelesztés) el is végzi.