Mióta külön háztartást vezetek nagyon szeretek sütni, főzni. Korábban nem is gondoltam, hogy ez így lesz, aztán egyszer csak belelendültem, és hatalmas lelkesedéssel készítem a minél változatosabb (és gyorsabb azért) ételeket magamnak és Ádámnak. Hihetetlen boldogság ebédet csomagolni neki, na meg persze együtt megenni a finomságokat.
Mikor még a szüleimmel laktam is főztem/sütöttem persze alkalomadtán. Épp amihez kedvem volt, meg ami volt otthon abból kikísérleteztem valamit. A receptes könyvet nagyjából soha nem nyitottam ki ezekhez a műveletekhez. Szerettem kísérletezgetni, összekutyulni mindent.
Most viszont amit nagyon szeretek, az a receptes könyvünk. Illetve több is van, három különböző könyvből szoktam főzni, mindegyiket nagyon szeretem. Persze egészen más élmény ezekből főzni, mint ami otthon volt, vastag, használt, szétesőfélben levő. Ezek újak, szépek és a kettő könyv is olyan, hogy a fele kép :) és szuperül néznek ki bennük az ételek!
Jamie kicsit nagyobban, mert az volt az első receptes könyv, amiből lelkesen alkottam :) Ádám előtte sokszor mondta, hogy nem fűszerezek eléggé az ő ízlésének. Ez alapján a könyv alapján de. A csípőssel óvatosan, ha használni kívánjátok a könyvet, szerintem ő vacak csiliket használ a receptjeihez :D
A Múminosban nincsenek képek :( És nagyon különös receptek vannak benne, az északi ízek nagyon nem megszokottak...
A Hegyi Barbara szakács könyvét most karácsonyra kaptuk. Tegnap például kalácsot sütöttem belőle. Nagyon tetszik! Ez egy sós kalács, három rúd tésztából fonva. Az egyik rúd aszaltparadicsomos, a másik olajbogyós, a harmadik pedig elvileg medvehagymás, de így télen én ezt snidlinggel helyettesítettem. És nagyon finom lett! Ráadásul a kenyérsütőgép a munka nagy részét (gyúrás, kelesztés) el is végzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése