Advent

AZ ÉJSZAKA SÖTÉTJÉBEN

ADVENT - akkor van, ha kibírom saját sötétségemet és a világot beborító sötétet, ha nem menekülök bele sietve a sokszín-nyomatú prospektusok tarka világába, ha nem gyújtok elsietetten fényeket, és teszek úgy, mintha; ha nem vigasztalódom a békéről, örömről, szeretetről csevegő műanyag világ olcsó vigaszával.

ADVENT - az a sötétség, amelyre szükségem van, hogy egyáltalán megláthassam a csillagokat, hogy fölfedezhessem a Csillagot. Advent a megtörtség azon állapota, amelyben fölcsillanhat az egész-ség reménye, advent az az összetörtség, amelyet átélve remény ébred bennünk a kiteljesedett, a megszentelt létezésre, az üdvösségre. Adventben arra várunk, hogy történjék valami. Advent a vágyakozásunk az egészen Más után, epekedés a Másik után.

ADVENT - nem arról szól, hogy minden csupa ragyogás, világosság és szépség. Advent sötétség, hallgatás, éjszaka, amelyben életünk végső kérdéseivel kell szembenéznünk. Advent ugyanakkor a fölkelő csillag is, a hallgatást megtörő Szó, az élet felé nyújtózó szenvedélyes vágy.

ADVENT - lehetőséget nyújt arra, hogy a sötétségben, a hallgatásban, a magányban megérinthessen minket az egészen Más, esélyt kínál arra, hogy a Másik érintését érzékeljük. Az Advent az éjszaka sötétje, de ez az sötétség az új nap kezdetét rejti ölén, amikor már semmi sem lesz ugyanaz, mint korábban.

Andrea Schwarz (ford.: E. Kriszta 2007 adventjén)