A téma, azaz a génmanipuláció akkor keltette fel a figyelmemet, mikor egy kalandregény központjába a génmódosított búza került, aminek sejtjei egy permetszer hatására aktiválódnak , és mérgezik meg a fél világot. Gondolom, hogy azért erre a valóságban senki nem készül...
A génmódosítás során egy adott faj génjéhez erőszakosan hozzáadnak egy akár teljesen eltérő faj azon génszakaszát, amely az átjuttatni kívánt hasznos tulajdonságot tárolja. Azt, hogy erőszakosan, ezt szó szerint kell érteni, mivel a génszakaszt a növény (vagy éppen állat) sejtje idegen anyagként kezeli, és nem fogadja be. Ehhez először egy ún. génpuskát használtak, amikor a DNS-t több száz km/h sebességgel belelövik a sejtbe. Ezzel a technológiával az a legnagyobb probléma, hogy nem mindegy, hogy az adott DNS szakasz hol helyezkedik el a DNS láncban, és ebben az esetben a belövés során csak véletlenszerűen bekerül valahova.
Ennél gyakrabban használt és modernebb technológia az, amikor egy tumorképző talajbaktérium segítségével megfertőzik a célsejtet. A tumorképző baktériumok képesek a tumorindukáló plazmid egy DNS szakaszát bejuttatni a növény genetikai állományába. Ennél a műveletnél sem garantálható az, hogy a DNS szakasz a megfelelő helyre kerül. Sajnos ennél a módszernél is 10 ezer sejtnél csak 1 esetben sikerül az átvitel. Itt jön a kérdés, hogy honnan lehet tudni, hogy melyik sejtnél sikerült az eljárás?
Erre használják az ún. markert. Az átvinni kívánt DNS szakaszhoz hozzácsatolnak egy bizonyos antibiotikumra való rezisztencia képességet tartalmazó szakaszt. A bejuttatás után az összes sejtet megfertőzik a baktériummal, és amelyik sejt túléli, annál sikeres volt a művelet.
Ezt a pontot emelném ki az első problémaként a technológiával kapcsolatban. Az ily módon előállított GM növényből készült élelmiszer elfogyasztása során ezek a sejtek bekerülnek a bélrendszerben. Az ott tenyésző baktériumok képesek átörökölni ezt a tulajdonságot, és egy esetleges fertőzés során a baktériumok rezisztensek lesznek az antibiotikumokra és ezzel a veszéllyel nagyon is számolni kell, mikor tudvalevő, hogy manapság 50 ezren halnak meg naponta antibiotikum-rezisztens fertőzések miatt.
A mezőgazdaság a géntechnológia segítségével új tulajdonságokkal ruházza fel a kereskedelemben forgó terményeket, mint a gyomirtókkal szembeni ellenállóképesség, anyagcsere-változás, rovarokkal szembeni ellenállás és stressztűrés. Az ipar állítása szerint ezek a "javítások" növelik a hatékonyságot és a termelékenységet.
De ha belekontárkodnak egy élőlény finoman szabályozott genetikai rendszerébe, az komolyan veszélyeztetheti annak viselkedését, egységét és jólétét. A génmanipulált szervezetek kellemetlen meglepetéseket okozhatnak, mivel a beavatkozás felborítja a gének működésének összefüggésrendszerét. A szakemberek szerint ez történhetett egy németországi kísérletnél is, mikor a várt fehér vagy piros virágú petúnia helyett néhány növényen mind fehér, mind piros, sőt, csíkos virágok is megjelentek! A tarka petúniák nem okoznak komolyabb gondokat, de egy élőlény más folyamatainak fölborítása jóval kockázatosabb lehet.
Számos állatkísérlet bizonyította, hogy idegen gének beültetése sok, és gyakran fájdalmas mellékhatással járhat.
A veszélyek még fenyegetőbbekké válnak, amikor a génkezelt szervezeteket kibocsátják a környezetbe. Ezeknek az élőlényeknek nincs természetes élőhelyük, mivel nem a természetben fejlődtek ki, hanem laboratóriumban tervezték őket. Senki sem képes megjósolni, hogyan fognak viselkedni szabad környezetben.
Ha a génmanipulált élőlények életben maradnak és elszaporodnak, kiszoríthatnak vadon élő fajokat, és az azoktól függő növényeket és állatokat is. A beültetett gén a génkezelt élőlényeknek előnyöket biztosíthat a többi fajjal szemben a természetes kiválasztódásban. A "csúcstermények" képesek megvédeni magukat legfőbb ellenségeiktől, a betegségektől és a rovaroktól, ami arra vezethet, hogy a bennszülött növények rovására fognak elszaporodni.
A génmódosított növények esetében a legtöbb helyen meglehetősen érdekes az engedélyezési eljárás. Ezzel kapcsolatban született meg az a szabály, amit úgy hívnak, hogy lényegi azonosság elve. Az engedélyezést kibocsátó hivatal úgy határoz, hogy ha alapvető tulajdonságokban (fehérje, szénhidrát, zsír, hamu stb.) nem tér el az eredeti fajtától, akkor lényegében azonos fajtáról van szó, így további vizsgálatokra nincs szükség. Ez elég nagy könnyelműség, mivel több kísérlet is igazolta, hogy voltak felmerülő problémák a kísérletek során.
Elhamarkodott volt a GM növények ilyetén való elterjedése. Az engedélyezési eljárás felületes vizsgálata nem nyugtatja meg az embert, hogy tényleg ártalmatlan-e a GM növény. Egy ilyen szintű technológia elterjedését évekig tartó vizsgálat és ellenőrzés kellett volna, hogy megelőzze. Ezek hiányában ma már hatalmas területeken zajlik GMO termesztés.
Magyarországon tilos a génmódosított növények termesztése, de így is sok olyan termék található a polcokon, ami tartalmaz GMO származékot. A Monsanto erős lobbija sikeres volt abban, hogy ne kelljen megjelölni a termékeken, hogy génmódosított anyagot tartalmaz. Hivatkoztak arra, hogy ez a jelölés hátrányos helyzetbe tenné az adott terméket, miközben semmiféle kockázatot nem jelent az elmondások szerint.
A géntechnológiát nem csak a sejtek megváltoztatására, hanem azok megismerésére is használják. A génmódosítás nem csak új gének hozzáadását jelenti a sejthez - bár ez a többet hallott felhasználása – hanem akár egy gén kivételét is jelentheti a szervezetből.
Nagybátyám és a felesége egy olyan laborban dolgoznak ahol a C3 nevű fehérjét szeretnénk minél jobban megismerni. A kísérletekben nagyon jól tudják használni azt az egértörzsüket, amely "C3 KO" vagyis mindene normális, csak C3 nincs benne. Az orvostudományok és géntechnológia kapcsolatáról kaptam tőlük egy cikket, amit kicsit megvágtam ide:
„A 2007. évi orvosi és élettani Nobel-díjat Mario Capecchi és Oliver Smithies amerikai, valamint Martin Evans angol kutatónak ítélték oda az egerek specifikus genetikai módosításának módszertanával kapcsolatos felfedezéseikért. Az általuk kidolgozott technológia lehetővé tette tetszőleges gén törlését egy egér teljes genetikai állományából. Az így létrehozott géntörléses egérmutánsok (az úgynevezett "knockout" egerek) forradalmasították az orvosbiológiai kutatásokat, és ma már a génfunkciók kutatásának az egyik legalapvetőbb módszerét alkotják.
Capecchi, Evans és Smithies által alapelveiben kidolgozott módszerekkel azóta mintegy tízezer különböző "knockout" egértörzset hoztak létre, tehát az emlős gének 30-40 százalékát már génhiányos egerek segítségével is vizsgálni lehet.
Az egyik, a Nobel-díj indoklásában is kiemelten hangsúlyozott alkalmazás a ritka öröklött betegségek kórfolyamatának jobb megértése. Ezen betegségeket egyes gének specifikus mutációi eredményezik, melyek a gén csökkent vagy (ritkábban) fokozott működését, sőt gyakran a gén teljes kiesését hozzák létre. Az ilyen betegségek jobb megértéséhez olyan állatmodellekre lenne szükségünk, amelyek ugyanabban a génben, lehetőleg ugyanazt a mutációt eredményezik. Erre a célra ideálisan alkalmasak a "knockout" egerek, melyekben célzottan tudunk "kiütni" egy gént és ezáltal az adott gén hiánybetegségét állatkísérletekben is modellezhetjük. Ilyen modellek azután segíthetnek a betegség kórfolyamatának jobb megértésében, valamint lehetséges terápiás beavatkozások kidolgozásában és ellenőrzésében.
A másik lehetséges alkalmazás még általánosabb: az egyes gének funkciójának megértésére irányul. A korábban leírtak alapján, ebben szintén forradalmi változást hozott a knockout egerek alkalmazása. Ez a technológia ugyanis lehetővé teszi tetszőleges gén törlését a genomból és a következményes változások követését, akár az egész szervezet szintjén is. Azt kell mondanunk, hogy a jelenlegi, viszonylag szűk gyógyszer-támadáspont-spektrum elsődleges oka az egyes gének funkciójára vonatkozó részletes ismereteink hiánya. Minél többet tudunk meg (pl. "knockout" egerek segítségével) szervezetünk több tízezer fehérjéjének a szerepéről, annál több fehérje kerülhet bele abba a körbe, ahol már érdemes és tudományosan megalapozott lehet az adott fehérje specifikus gátlószerének kifejlesztése és esetleges terápiás alkalmazása. A "knockout" egereknek az általános génfunkció vizsgálatára való alkalmazása tehát szintén elősegíti a betegségek jobb megértését és hatékonyabb gyógyítását.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése