Rukkola

Nem, természetesen nem a növényről van szó...

hanem egy holnlapról. A rukkoláról.

A honlap azt hiszem nagyjából két hónapja működik, és valami zseniális találmány :) Két dolgot lehet tenni: rukkolni, és happolni.

Rukkolni olyan könyveket lehet, amikre nekd már nincs szükséged, és szívesen odaadnád valakinek, ingyen.
Happolni pedig olyan könyveket lehet, amit szeretnél megkapni, és valaki felrukkolta őket az oldalra. Természetesen ezt is ingyen.
A happolás nagyon egyszerűen működik, happolod a könyvet, és megkapod annak az elérhetőségeit, aki felrukkolta. Innentől pedig már csak fel kell venni vele a kapcsolatot, és megbeszélni, hogy hogyan adjátok át a könyvet.
Természetesen azért a happolásnak vannak korlátai. Egy rukkolásért általában 1 pont jár, míg ha valaki elhappolja a könyvedet, azért 4. Egy könyvet 5 pontért lehet happolni, de minden más által elhappolt könyvedért 3 másik könyvet happolhatsz. Onnantól szabad a vásár!

Nem csak azért zseniális, mert ingyen beszerezhetsz könyvet, sőt még a saját fölösleges könyveiden is túladhatsz, hanem az emberek miatt is. Eddig nekem 4 könyvemet happolták el, igaz, sajnos csak az egyik happoló volt pesti, így a többi postán megy, de vele lehetett találkozni. Szerintem ez irtó klassz!

Az egészhez egy nagyon gyors regisztráció szükséges, amit csak facebook accountal lehet elérni. Engedélyezed facebookon az alkalmazást, és már kész is a regisztráció!

Itt a rukkola hivatalos blogja, ami szerintem szintén aranyos :) http://salata.rukkola.hu/

Fényképezés

Nemrég voltam zenetáborban, igazából magam sem értem, hogy miért, de elvittem a húgom fényképezőgépét. Soha nem voltam oda a fényképezésért, sosem volt fényképezőgépem, és egyenesen idegesít, ha valaki sokat fotózik. Mintha nem foglalkozna mással, az emberekkel, pedig az annyival fontosabbnak tűnik.
Aztán a húgom megkérdezte nem akarom e elvinni a gégpét a táborba. Én pedig azt mondtam, hogy de.
Azt hiszem jó gépe van, bár persz nem értek hozzá nagyon, de az biztos, hogy a táborban nekem volt a legjobb fényképező gépem. Furcsa, hogy egy jó gép mikre képes... Valahogy ettől az emberek azt hitték, hogy tudok fényképezni, pedig épp csak hogy a kezembe akadt. Hasznánli is alig tudtam, ezért legtöbbször az automata beállításnál maradtam, ami nem  tűnne túl menőnek egy profi fotósnál azt hiszem...
Viszont ha van egy fényképező a kezedben megtanulod kicsit más szemmel nézni a világot. Több szépséget lehet benne felfedezni. Legalábbis nekem ebben segített. Na nem úgy mentem, hogy mi szép, amit lefotózhatok, de ha megláttam valami szépet, azt meg is néztem és nem csak elsétáltam mellette.
Az emberekre is lehet figyelni.

Nem is tudom miért, mert egyáltalán nem profi képek, de azért feltöltök ide párat.

A sötét lovag - felemelkedés

Valahogy az utóbbi időben újra divatba jöttek a szuperhősös filmek, nem rég jött ki a Bosszúállók, a Csodálatos pókember, és persze a legújabb Batman rész, A sötét lovag - felemelkedés.
Sosem szerettem igazán a szuperhősös töréneteket, egy idő után unalmassá válik, hogy a főszereplő éli hétköznapi életét, majd néha szuperhőssé változik, hogy felvegye a harcot a világot/ várost fenyegető ellenség ellen. Erre persze csak ő képes, hiszen ezért vannak szuper képességei, hogy legyőzze az abszolút gonoszt. Bér ez, hogy a karakterek csupán feketék vagy fehérek lehetnek az utóbbi időben egy kicsit kezd eltűnni.
Batman ellenfele ebben a részben egy nagyon összetett karakter, akit könnyű megkedvelni, mert a története kedves, megható, és szomorú. Az indítékai is nagyjából elfogadhatóak, hogy miért akar leszámolni Gotham városával. És persze a meglepő fordulat sem mardhat el.


Bruce-nak pedig sokszor nincs lehetősége Batmannek öltözni, hogy úgy harcoljon, a saját erejére ügyességére kell támaszkodnia, hogy megmentse a városát nem pedig az őt szuperhőssé tevő fegyvereire.
A helyszínek szépek, a lehető legtöbbet kihozták az alaptörténetből, hiszen Batman mindig csak Gothamban van szinte... Na, itt azért nem. A börtön jelenet minden szempontból a kedvencem, nem csak mert egy nagyon szép hely (még a blogtémám is volt egy ideig ez a lépcső), hanem mert itt derülnek ki a fordulatok, és itt Bruce nem egy szuperhős hanem csak Bruce Wayne, és így is megállja a helyét.
Egy szó, mint száz: a film pont olyan, amilyennek egy Christopher Nolan filmnek lennie kell. Persze az alapsztori miatt nem várhatunk olyan zseniális alkotást, mint például az Eredet, de engem elvarázsolt a film.
Nem csak a rendező, a színészek is szuperek. Gary Oldman a kedvenc színészem, bár Jim Gordonként pont kevésbé szeretem; és megjelennek a filmben az Eredetből ismert színészek közül is páran. Tudom, mindig az Eredettel jövök, de hát a kedvenc filmem, na....
És hát... a záró jelenet nagyon megható... Kíváncsi vagyok tényleg nem lesz-e több része a sorozatnak. Tényleg csak trilógia...? Hiszen végül még Robin is megjelent, Batman segédje...

Akkor kicsit arról is, ami nem tetszett. Minek kellett bele a Macskanő? Nem, nem zavaró karakter, nem idegesítő, hogy van, csak felesleges.
A másik bajom inkább vicces, de ez volt számomra a legrosszabb a filmben. Bane, és Wayne neve rettentő hasonló hangzásra... Az elején sokszor nem értettem, hogy mit beszélnek Wayne-ről, amit közben Bane-ről mondtak...

Mindenképp érdemes megnézni. De csak annak, aki látta a Batman: kezdődik!-et. A Sötét lovag-ot nem kell megnézni előtte, de az első rész nélkül nehéz megérteni, hiszen még a karakterek is vissza térnek belőle egy-egy jelenetre; Ra's Al Ghul és a Madárijesztő is.

Foci eb

A tegnapi nap a kedvencem volt az eddigi meccsek alapján. Bár igaz, nem láttam minden meccset, de azok közül, amiket néztem egyértelműen a Svéd-Angol meccs volt a legizgalmasabb, pörgősebb, és még sok gól is született a természetesen mégtöbb helyzetből.

De kezdjük az elején, este 6 órával, amikor egy nem mindennapi Ukrán-Francia meccset nézhettünk. Igaz, a nem mindennapi itt nem arra vonatkozik, hogy olyan jó lett volna...

Ukrajnában esett, nem, zuhogott az eső, aztán megérkeztek a villámok is. Az első négy perc mondhatni zavartalanul telt, igaz, hogy esett az eső, de aztán a bíró megállította a meccset, és beküldte az öltözőbe a játékosokat. Hú, én még nem láttam ilyet, úgyhogy meglepődtem. Oké, persze logikus, sőt ez szabály is, hogyha villámlik ne folytassák a meccset, de akkor is furcsa volt.

A meccs egy egész órát csúszott... és mivel telt az az egy óra? Hát, több részből állt, az m1 - gondolom az ő feladatuk volt h kitöltsék a hirtelen plusz egy órát - igazán kitett magáért hogy a szurkolók változatos műsort nézhessenek :D :D

A stúdióban igen színvonalas beszélgetések mentek az eb-ről, a viharról, és úgy általában.... de még ez volt a jobb, boldogan hallgattam amíg nem kapcsoltak a helyszínre... nem elég hogy minden  meccsen a sportkommentátorokat kell hallgatnunk még ebben a plusz egy órában is?? Hihetetlen mennyire meg tudják mutatni, hogy lehet a semmiről, és a legérdektelenebb, legkevésbé odakapcsolódó dolgokról órákon keresztül megállás nélkül beszélni...
Aztán megnézhettük közben az idei eb dalt (nem véletlen, hogy eddig még nem láttam, nem hallottam) és megnézhettünk egy nagyszerű animációt az idei kabalákról! Azért kíváncsi lennék más országokban hogy telt el ez az egy óra...
A stadionból azért láthattunk szép képeket, ahogy a szurkolok élvezik a vihart, és hogy zuhog rájuk az eső, valamint, hogy hogy "tűntetik el" a vizet a pályáról. Igen, az volt a kedvencem, mikor a sportkommentátor elmesélte a nézőknek, hogy kétágú böködőkkel szurkálják a pályát, de van akinél négyágú is van! :D



A csúszás miatt a svéd-agol meccs is negyed órával később kezdődött el. A svédek egész kiskoromtól személyes kedvenceim, Ibrahimovic pedig a kedvenc játékosom. Igaz, sokszor önző, sokszor nem hajlandó a labdáért mozdulni, futni, de ha nála van a labda megmutatja mit tud. Az ukránok ellen az egész svéd válogatott nem remekelt. Azért nem hiszem, hogy sokan várták volna ettől a meccstől, hogy az angolok kikapnak a svédektől, ami nem is történt meg, de szerintem nem múlott sokon.
Bár az első félidő után sokat szidták a svédeket, szerintem egyáltalán nem játszottak rosszul, nem voltak sokkal lemaradva az angolok mögött, de a másodikban... tök jó volt :) És ezt most nem csak azért mondom, mert ők a kedvenceim.. az angolok is szépen játszottak, és hát főleg gyönyőrű gólokat lőttek. Az első és főleg a harmadik góljuk...
Jó meccs volt, még akkor is, ha ezzel a svédek kiestek, én azt hiszem nem kell szégyenkezniük.

Blogolásról

"Tudni, kinek írunk, a tudást jelenti, hogyan írjunk."

/Woolf/ 

 Igaz.

Én mindenkinek szeretném írni ezt a blogot, aki véletlen idetéved, akit érdekli valamelyik téma. De vajon melyik téma érdekli az embereket...? Hogyan juthatnak a blogomig? Mit írjak, hogy érdekes legyen? Hiszen embereknek írom! Oké, részben magamnak is talán.

 A blogger elkezdett beújítani, és hát én alapból is szeretem a statisztikákat, még akkor is ha nem megyek semmire velük, ezekkel viszont megyek. Tudom honnan jutottak az oldalra, mik éredklik az embereket... és ez tök jó. Kicsit olyan érzés mintha most fel tudnám lendíteni a forgalmat, bár ez kicsit csúnyán hangzik. De azért kaptam egy kis új lendületet, mert mostanában nem írtam túl sokat...

Egyébként ha valaki szeretne blogot írni, én nagyon ajánlom a bloggert. Kevés olyan bloghely van, ahol ilyen könnyen és szabadon lehet személyreszabni a blogod kinézetét, és hát én ezekbe a statisztikákba beleszerettem...


 példának:

Nagy Lassúzós Nap

érettségi

íme a magyar érettségi (én idén érettségizek) egyik választható része:

sajnos a magyar tanárunk nem nagyon ajánlja az érvelő esszé írását, meg még nem is nagyon írtam ilyet, így nem mertem bevállalni, de erősen foglalkoztatott az ötlet, hogy a fennmaradó időmben (kb másfél óra...) megírjam ezt is. Ilyen király, érdekes érvelőesszé témát még nem láttam! Na, majd talán egyszer veszem a fáradtságot és érvelek szigorúan a heroikus magatartás mellett :) Irodalmi példa helyett meg lehet hogy Jézust emelném inkább ki, bár mondhatjuk, hogy ő nem eszmékért halt meg, de azt is, hogy igen. Persze, ez lenne az első kérdés: mit nevezünk eszmének? Lehet eszme például a szabadság? Hiszen azért olyan sokan meghaltak... Persze akik meghaltak egy eszméért, azoknak nem volt egyáltalán könnyű dolguk, mint ahogy a Camus idézetben látszik, mert az eszmékért nem csak meghalni hanem élni is kell. Mindkettő nehéz. Nagyon.

HZ

tök jó :))

Simkó-Várnagy Mihály - Sting: Shape of my heart

Mert zseniális... :)

2Cellos

Az ember evolúciója

Itt az ideje az újabb biosz esszének... de most szerintem klasszisokkal érdekesebb a téma, mint legutóbb, mikor az idegrendszerről kellett írnunk. Na szóval egy "kis" részlet belőle:

Az emberiség történetének évezredei során fokozatosan fejlődött, felegyenesedett, majd civilizálódott. A jövő tekintetében megoszlik a tudomány: van, aki szerint már elértük a lehetséges maximumot, míg van olyan szakember is, aki a gépekkel összeolvadó hibrid lények eljövetelét várja. Honnan jöttünk és hová tartunk?

Chris Stringer professzor, a Londoni Természettudományi Múzeum munkatársa úgy véli, hogy az evolúciós folyamatok előreláthatatlanok. Példaként az 50 000 évvel ezelőtt élő kőkorszaki európai embereket hozza fel, akik minden idők legnagyobb és legerősebb embertípusai voltak. Ennek ellenére hirtelen mégis kiszorították őket az Afrikából érkező, vékonyabb, de magasabb intelligenciájú egyedek.

Steve Jones, a University College of London Genetikai, Evolúciós és Környezeti intézetének professzora szerint például semmilyent. A szakember idén októberben az egyetem egyik szakmai rendezvényén felszólalva úgy fogalmazott: evolúciós mechanizmusaink hanyatlóban vannak, s az emberiség fejlettség tekintetében elérte a lehetséges maximumot. Jones szerint az evolúció három kulcsfontosságú tényezőből – a természetes kiválasztódásból, a mutációból és a véletlenszerű változásból – tevődik össze. E folyamatokra azonban komoly hatással van az emberi működés. „Az ősidőkben utódaink fele nem érte volna meg a húszéves kort” – fejtette ki a professzor. „Ma azonban a fejlett, nyugati világban a születendő gyerekek 98 százaléka életben marad a 21. születésnapjáig. Várható élettartamunk annyira kitolódott, hogy még a lehetséges betegségek és véletlen balesetek teljes kiiktatásával is csupán 2 évvel javulna az átlagéletkor, amelyet elérünk. A természetes kiválasztódás szempontjából a halál már nem tekinthető komoly tényezőnek.”

„A kisebb populációk, amelyek valamelyest elkülönülve, izolálva élnek, még mutatnak változást vagy evolúciót, ha úgy tetszik, mivel egyes gének véletlenszerűen kihullanak az öröklődési láncból. Világszerte egyre közelebb kerülnek egymáshoz a különböző népcsoportok, és ez azzal jár, hogy az emberek genetikai anyaga egyre hasonlóbbá válik, elmosódik a határ az egyes etnikai csoportok között.”

Kérdés, hogy az ember miért ragaszkodik annyira a fizikai evolúcióhoz? Miért jelenti ez a darwini kifejezés egyenesen a testi fejlődést, mikor van valami, ami versenyezve fejlődött testünkkel: Az agyunk.

A University of Chicago kutatói szerint az emberi agy evolúciója még korántsem ért a végére. A Science-ben tavaly megjelent két tanulmány olyan génekről számol be, amelyek az agymérettel állnak kapcsolatban, és evolúciójuk jelenleg is gyors ütemben zajlik.

A két tanulmány eredményei szerint agyunk méretének és komplexitásának növekedése, amely igen jelentős szerepet játszott az ember evolúciójában, valószínűleg még ma sem tekinthető befejezettnek. "A minket körülvevő környezet egyre gyorsabban változik, és ezzel párhuzamosan azok a képességeink is, amelyek a világban való eligazodásunkat segítik. Valószínűnek tartom, hogy az emberi agy, amely mindeddig hatékonyan tudott alkalmazkodni a változásokhoz, a jövőben is képes lesz erre" – mondja Bruce Lahn (University of Chicago), a kutatások vezetője. Az evolúció nem a fajok szintjén zajlik, hanem a populációk szintjén: néhány egyed valamilyen előnyös genetikai mutáció birtokába jut, ami növeli a túlélési esélyeiket, majd az utódaikét is, végül a mutáció elterjed az egész populációban. "Jelenlegi kutatásunk során két ilyen példát sikerült találnunk. Mindkét esetben egy olyan gén új változatának az elterjedését figyeltük meg, amelyek az agyméretet szabályozzák. Az új génváltozatok elterjedésének láthatóan kedvezett a természetes szelekció" - mondja Lahn.

Egyes vélemények szerint az evolúció fittyet hányva a nyugati életforma védő hatásaira, továbbra is alakítja az emberiséget. A San Diego-i University of California biológusa, Christopher Wills szerint az olyan tulajdonságok, mint az "éles elme" és a "pénzgyűjtési képesség" jelenleg nagyon sok előnyt jelentenek hordozóiknak, így hozzásegítik őket ahhoz, hogy több gyermekük legyen, azaz sikeresebben vegyenek részt a genetikai fennmaradásban. Az amerikai biológus szerint az intelligencia, fajunk meghatározó jellemzője, továbbra is hajtja az evolúciót.

Isaac Mendez festő, aki képes lefesteni a jövőt; 

Peter Petrelli, akiről a festmény készült szintén

 különleges képességekkel rendelkezik

Az emberek jelenlegi és jövőbeli evolúciójáról még sorozatot is rendeztek Hősök címmel.

A közelmúltban véletlenszerűen különleges képességű emberek bukkantak fel szerte a világban. Átalakulásuk hétköznapi voltukból nem egyetlen nap leforgása alatt megy végbe. A különleges képességek megjelenése az evolúció eredménye. Az élet, ahogy Darwin mondta, mutáció és szelekció következménye. A jégkorszakhoz úgy alkalmazkodtak az élőlények, hogy a túlélés érdekében vastagabb bundát növesztettek. A mi korunk kihívásainak a szuperhősök felelnek meg.

Élet a háború idején

Nagypapám nemrég egy pályázatra összegyűjtötte életének mozzanatait fiatalkorából főleg a német illetve orosz megszállás tükrében. Ebből pár személyes kedvencem:

Ugye elég nehezen elképzelhető manapság, hogy életveszélybe kerüljünk? Hát még az, hogy napról napra, évről évre az legyen a normális, hogy bármikor kaphatsz egy harctéri behívót, hogy kitesznek céltáblának, hogy a lakásunkat, munkahelyünket, iskolánkat, vonatunkat szétlövik, lebombázzák. Viharosra sikeredett a XX. század, benne nagy- és dédszüleitek élete. Nem volt ingerszegény egy gyerek vagy diák számára, az biztos.

Megkísérlek mesélni a bölcs emberiség, no meg saját akkori csodás tetteimből.

- . -

A német megszálláskor, azaz a bombázások megindulásakor Érsekújváron laktunk, négy éves voltam. Anyu sok katonanótát énekelt, amelyek megviseltek rendesen. Nem annyira az „ellőtt jobb kar” a „vélem esett el a ló”, sokkal inkább a dallamok, a hangulat. Viszont jó lelki felkészítésül szolgáltak a bekövetkező félelmetes és titokzatos dolgokhoz, legyenek azok a normálistól alig eltérő változások, mint a légnyomástól megcsavarodott kémény vagy az égő lengyártól döbbenetesen vörös éjszaka. Ha eszembe jut, ma is hallom a rádióbemondó hangját: „Légiriadó Bácska-Baja felől”, majd a felbőgő szirénát, meg az igen magasan repülő amerikai bombázó-rajok közeledő, rettegést keltő morgását.

Csak egyszer éltem meg a zuhanó bomba egyre erősödő sivítását, majd robbanását, utána sötét lett és süket csend, (ma már tudom, elájultam) s mikor újra láttam, az egykori pince-kijárat felőli nagy lyukon nem bírtam kinézni, olyan erősen ömlött be a fény. Nem emlékszem semmi részletre, pl. hogy sírt-e, jajgatott-e a házi néni, csak arra a furcsa élményre, számomra is nyilvánvaló volt, meghalt a házi bácsi. Elcsendesültek már a robbanások, és ő kibújt a pincéből, de talán valami maradék bombát kaptunk a ház végébe - mesélte Anyu később. A pinceablak eldeformálódott rácsán keresztül tudtunk kimászni. A bombatölcsért iszonyú mélynek találtam, az udvari budi, meg tán csirkeól helyén a téglatörmeléket pedig szinte elgereblyézettnek. Semmi izgatott keresgélés nem volt, s én később sem láttam a holttestet.

Apu lebombázott iskolájára is emlékszem. Meg arra, hogy volt, amikor nem pincébe menekültünk, hanem az udvaron ásott futóárokba, máskor meg a város szélén kukoricaszárból összeállított sátor alá. Valami gyümölcsösben Apuval több kiégett orosz tankot is láttam.

- . -

A kibombázás után egy nagy udvaros, saroktelkes házba kerültünk. Ott rengeteg dolog történt. Pl. nem bírtam betelni egy oda beásott német lánctalpas (szállító?) látványával. Sehogy se fért a fejembe, hogy miért félnek, szinte rettegnek ennek a csodálatos és iszonyúan erős harci gépnek a katonái. Felnőtt fejjel most azt gondolom, a repülőktől tartottak, meg a vég eljöttét látták már.

Volt a pincelejáróban egy farakás - mint a Pál utcai fiúké - az alatt egy bácsi (magyar katonaszökevény) lakott.

A ház nagy pincéjébe bombázáskor, meg a front közeledtével igen sokan húzódtak le a közelből. De az emberformájú, géppisztolyos rettenet elől nem volt menekvés. Germánt kerestek, meg nőt. Nem értettem, miért jönnek vissza a pincéből krumplipucolásra elvittek kezükben elszaggatott kombinéval, fehérneművel. Azt már csak a későbbi elbeszélésekből tudom, hogy az előrelátóak szénnel festették öregre magukat, fejkendőt kötöttek, meg köhögtek, mintha tüdőbajosak lennének. Vagy úgy tettek, mint keresztanyám, aki 21 éves lehetett, s húgomat kapta kölcsön az ölébe. A gyerekeket, kisgyermekeseket nem bántották.

- . -

E kemény história után lazításul ugorjunk egy másik, későbbi nőügyre. Közvetlenül a háború után, nyáron történt.

Jó karban lévő, ősz hajtincsek nélküli ötvenes nagymamám egyedül lakott egy kis házban. A kertjében tevékenykedett, mikor a kerítésen át váratlanul beugrott a megszálló hadsereg – akkor még nem nevezték magukat felszabadítónak - egy sportos kiskatonája. Szorosan átkarolva nagymamám vállát, a pár lépésre lévő lócára, maga mellé húzta, ültette. Nagymamám megdermedt, ereiben meghűlt a vér, de szerencséjére isteni szikra pattant ki agyából: Elfordult a könnyű prédát már megszerezni vélt ragadozójától, kikapta a fogprotézisét, majd visszafordulva széles szájjal rávigyorgott. A számtalan veszélyt legyőzőtt frontharcos meg, mint akit puskából lőttek ki, oly sebességgel ugrott át ismét bokron, kerítésen!

Eredet

"A gondolat a legellenállóbb parazita, ha egyszer gyökeret ver, kiirtani lehetetlen."

Ismeret

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra"

/Weöres Sándor/

Hősök - Isaac

Szóval elkezdtem nézni ezt a sorozatot, mármint a Hősöket. Eddig elég jó sorozat, de nem is ez a lényeg... Az egyik szereplő Isaac fest, és nekem nagyon tetszik a képeinek a stílusa. Főleg ez a képe:

Ian Somerhalder

 As Damon Salvatore...

Ez pedig inkább Ian után szabadon xD

A HÁBORÚ: BÉKE

Mikor a nagyszüleimnek mutattam a festményemet, ahol lelövik a katonát, kérdezték, hogy miért. Miért ilyen témában rajzolok.

Ők átéltek háborúkat, nekik biztosan sokkal borzalmasabb lehet minden mint nekünk, akik már inkább a történelem könyvekből tanulunk róla. Tényleg érdekel, hogy milyen lehetett ezt átélni, és örülök, hogy egyik nap egész sokat meséltek róla a nagyszülők. Persze, igazából egyáltalán nem akarom, hogy most háború legyen, borzalmas lehet látni, ahogy emberek halnak meg, nem is bírnám... de a háború, a halál, kínzások hősies dolog. Igaz, nem azok részéről hősies, akik "csinálják" a háborúkat, hanem akik a hazájukért, vagy igaz eszmékért harcolnak, az életüket adják.


Sokat gondolkoztam ezen, miért vonz a könyvekben, filmekben mikor a főhős fogságba kerül és azt hiszem talán azért, mert ott mindent átgondolhat, nem fog hirtelen indulatból cselekedni, és ilyenkor látszik igazán, hogy mi mindent feláldoz a hitéért, hazájáért, eszméiért, szeretteiért. Ha mindent, akkor igazi hős... mert ez nagyon nehéz.

Egy kicsit mindenkinek szüksége van egy ilyen hősre. Kell egy olyan férfi, aki mindent feláldozna az eszméiért, és a halálával ráadásul valamilyen szinten értem is. Aki úgy szeret, hogy bármire képes értem...

És az a legdurvább, hogy létezik ez a férfi. Aki meghalt értem.
Véres halálával békét hozott.

A háború béke, és a béke háború.

Illusztráció a Dixit című társasjátékból

Orwell - 1984

Hihetetlenül jó regény. A kötelezőkkel egy kicsit mindig tartózkodó vagyok, próbálom szívesen olvasni őket, de közben belül tudom, hogy nem ilyen könyvre vágyok. Ezzel más a helyzet, pont ilyen könyvre vágytam.

Alapból szeretem az utópikus, jövőben játszódó regényeket (kedvenceim Westerfeldtől a Csúfok-trilógia, Meyertől a Burok, és Lowrey-tól az Emlékek őre), ezek általában egy olyan jövőképet festenek le, ami látszólag szebbé teszi a világot, pl nem lesznek háborúk, de ezzel együtt az emberek személyiségét törlik el. Ez a regény más. Itt nincs meg a szép látszat, teljességgel vehetjük negatív jövőképnek. A hatalmon levő Párt nem titkolja, hogy háborúznak, az embereknek még cukor sem jut...

A történet teljesen egyedülálló módon valahogy az időn kívül lebeg, nehéz eldönteni, hogy ez a múlt-e, vagy a jövő? Egyik sem, és mindkettő egyszerre. 1984-ben játszódik, ami egyértelműen múlt, csakhogy Orwell 1948-ban írta meg, amikor még jövő volt. Természetesen a regény szó szerinti értelmében biztos hogy nem zajlott le semmikor a múltban. Bár biztosan sok politikai vonatkozást lehet felfedezni a háború utáni évekből, ez olyan részlet, ami engem sajnos nem nagyon érdekel.

Ami igen, az még két dolog. Az egyik a regény világa, ami nagyon szépen ki van dolgozva, a társadalmi rétegeken a ruhákon át a nyelvig. Ez a kidolgozottság két helyen figyelhető meg igazán - bár persze az apró részletekből is sokat megtudhatunk erről a világról - az egyik a függelék, ami az újbeszélről szól, a másik pedig a Könyv részletei. Az újbeszél a Párt által bevezetett nyelv, aminek még a nyelvtani szabályiról is olvashatunk, de persze nem ez a lényege... az újbeszél lényege hogy eltöröljék az olyan szavakat, amik Párt - ellenesek, hogy az emberek még csak rá se tudjanak gondolni. Mint például Isten, szabadság.
A Könyv pedig a Testvériség könyve, amiben mindent leírnak a Pártról, a céljairól, felépítéséről.

A másik pedig, hogy ez az egyetlen olyan történet azok közül amiket ismerek, ahol a pozitív főszereplő nem győz. Sehogy. Nincs erkölcsi győzelme sem, teljesen megtörik a Párt kínzásai alatt, és hűséges Párttaggá válik.

A Pártnak három jelmondata van:

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ