Ők átéltek háborúkat, nekik biztosan sokkal borzalmasabb lehet minden mint nekünk, akik már inkább a történelem könyvekből tanulunk róla. Tényleg érdekel, hogy milyen lehetett ezt átélni, és örülök, hogy egyik nap egész sokat meséltek róla a nagyszülők. Persze, igazából egyáltalán nem akarom, hogy most háború legyen, borzalmas lehet látni, ahogy emberek halnak meg, nem is bírnám... de a háború, a halál, kínzások hősies dolog. Igaz, nem azok részéről hősies, akik "csinálják" a háborúkat, hanem akik a hazájukért, vagy igaz eszmékért harcolnak, az életüket adják.
Sokat gondolkoztam ezen, miért vonz a könyvekben, filmekben mikor a főhős fogságba kerül és azt hiszem talán azért, mert ott mindent átgondolhat, nem fog hirtelen indulatból cselekedni, és ilyenkor látszik igazán, hogy mi mindent feláldoz a hitéért, hazájáért, eszméiért, szeretteiért. Ha mindent, akkor igazi hős... mert ez nagyon nehéz.Egy kicsit mindenkinek szüksége van egy ilyen hősre. Kell egy olyan férfi, aki mindent feláldozna az eszméiért, és a halálával ráadásul valamilyen szinten értem is. Aki úgy szeret, hogy bármire képes értem...
És az a legdurvább, hogy létezik ez a férfi. Aki meghalt értem.
Véres halálával békét hozott.
A háború béke, és a béke háború.
Illusztráció a Dixit című társasjátékból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése