2012. január 18., szerda

Orwell - 1984

Hihetetlenül jó regény. A kötelezőkkel egy kicsit mindig tartózkodó vagyok, próbálom szívesen olvasni őket, de közben belül tudom, hogy nem ilyen könyvre vágyok. Ezzel más a helyzet, pont ilyen könyvre vágytam.

Alapból szeretem az utópikus, jövőben játszódó regényeket (kedvenceim Westerfeldtől a Csúfok-trilógia, Meyertől a Burok, és Lowrey-tól az Emlékek őre), ezek általában egy olyan jövőképet festenek le, ami látszólag szebbé teszi a világot, pl nem lesznek háborúk, de ezzel együtt az emberek személyiségét törlik el. Ez a regény más. Itt nincs meg a szép látszat, teljességgel vehetjük negatív jövőképnek. A hatalmon levő Párt nem titkolja, hogy háborúznak, az embereknek még cukor sem jut...

A történet teljesen egyedülálló módon valahogy az időn kívül lebeg, nehéz eldönteni, hogy ez a múlt-e, vagy a jövő? Egyik sem, és mindkettő egyszerre. 1984-ben játszódik, ami egyértelműen múlt, csakhogy Orwell 1948-ban írta meg, amikor még jövő volt. Természetesen a regény szó szerinti értelmében biztos hogy nem zajlott le semmikor a múltban. Bár biztosan sok politikai vonatkozást lehet felfedezni a háború utáni évekből, ez olyan részlet, ami engem sajnos nem nagyon érdekel.

Ami igen, az még két dolog. Az egyik a regény világa, ami nagyon szépen ki van dolgozva, a társadalmi rétegeken a ruhákon át a nyelvig. Ez a kidolgozottság két helyen figyelhető meg igazán - bár persze az apró részletekből is sokat megtudhatunk erről a világról - az egyik a függelék, ami az újbeszélről szól, a másik pedig a Könyv részletei. Az újbeszél a Párt által bevezetett nyelv, aminek még a nyelvtani szabályiról is olvashatunk, de persze nem ez a lényege... az újbeszél lényege hogy eltöröljék az olyan szavakat, amik Párt - ellenesek, hogy az emberek még csak rá se tudjanak gondolni. Mint például Isten, szabadság.
A Könyv pedig a Testvériség könyve, amiben mindent leírnak a Pártról, a céljairól, felépítéséről.

A másik pedig, hogy ez az egyetlen olyan történet azok közül amiket ismerek, ahol a pozitív főszereplő nem győz. Sehogy. Nincs erkölcsi győzelme sem, teljesen megtörik a Párt kínzásai alatt, és hűséges Párttaggá válik.

A Pártnak három jelmondata van:

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése