Eddig csak olyan filmekről írtam, amik jók, tetszettek. Ideje ezen változtatni kicsit.
Mennyi mindent ígér ez a film, ha csak elolvassuk a DVD hátuljára írt összefoglalót, vagy megnézzük a 9 Oscar - díjat, amit nyert. De ebből aztán szinte semmit nem kapunk meg...
Kezdjük a főszereplővel, Almásy László gróffal, akinek számomra egyetlen megnyerő tulajdonsággal az volt, hogy magyar...
A gróf a háború alatt Afrika feltérképezésével foglalkozott egy kis expedíciós csoporttal, aminek Geoffrey Clifton is a tagja feleségével, Katherine-nel együtt. Almásy "elszereti" Geoffrey feleségét, aki számomra a film végéig érthetetlen, hogy mit szeretett meg a férfin. Mármint a grófon, mert a férje jófej, ráadásul nem csak egy tudós, aki elvonul a háború elől, tudniillik ő az angoloknak készíti Afrika térképét.
És ha ez mind nem lenne elég ahhoz, hogy a főszereplő minden idők legunszimpatikusabb főszereplőjévé váljon, elárulja a barátait, mindent... Katherine Clifton megsebesült a sivatagban, férje meghalt. Almásy egy barlangba viszi a sebesült nőt, és megígéri, hogy visszajön érte... Három napon át megállás nélkül gyalogol a sivatagaban, mivel a repülőgép felrobbant. Az egész film alatt ez az egyetlen hősies cselekedete a továbbiakban is...
Mikor megérkezik Kairóba nem hajlandó az angol őröknek elmondani, ki ő, mert sietne vissza Katherine-hez... Nincs ideje elmondani rendesen a nevét sem! Az angol őrök érthető módon így azt hiszik az ellenséggel van, ezért elfogják. Mikor innen kiszabadul a németekhez fordul, ahelyett hogy tisztázá az angolokkal a helyzetet, hiszen eddig nekik dolgozott - és Afrika térképet a németek kezébe adja, cserébe hogy visszamehessen repülőn a szerelméhez.
Hogy lehet valaki ennyire ostoba???
A legjobb barátja öngyilkos lesz, mikor megtudja, hogy Almásy elárulta őket...
Rommel bevonul Észak - Afrikába. Katherine pedig közben meghal a barlangban.
Hazafelé lelövik a repülőjét, és valójában a történet ezzel kezdődik. Súlyos égési sérüléseket szenvedett - és szerintem ez a film legjobb része. Mármint az, ahogy kinéz így. A színész ugyanaz, mint aki a Harry Potterben Voldemortot játsza, és az égési sérüléseivel teljesen úgy néz ki! Ami szerintem elég jó poén a Harry Potteres rendezőktől, vagy aki kiválasztotta őt erre a szerepre... :)
Persze, vannak szép részek is a filmben, amik igazán meghatóak, romantikusak (legtöbbször ez Juliette Binoche-nak köszönhető), de ezeknek nem kellett volna kettő és fél óra! Sem 9 Oscar - díj...
Azért még a másik legviccesebb karakterről is szólok pár szót... David Cavaraggio ismerte Almásy grófot a repülő lezuhanása előtt is, de utána is rátalál, hogy figyelje felépülését, és várja, hogy visszatérjenek az emlékei. Merthogy a gróf tehet róla, hogy ő annó hadifogságba került, és levágták a hüvelykujját. Ezért bosszút esküdött, amit két emberen már végre is hajtott, már csak Almásy van hátra a feketelistáján... Mindezt két ujjért!
De ahogy megismeri a gróf egész történetét elszáll a bosszúvágya. Miért???
Akkor kicsit a szép jelenetekről is :)
A sivatag nagyon szép a barlanggal együtt amit ott találnak.
(Juliette Binoche) Hana a kanadai ápolónő a legszebb karakter a filmben. Sok embert vesztett el a háborúban, teljesen átérzi így minden rémségét, mégis gyerekesen naív tudott maradni, és a veszteségei rétegén át érezhető valami tiszta boldogság. Az elhagyatott házban, ahol Almásyt ápolja nyugodtan zongorázik nem sejtve, hogy a zongora bármelyik pillanatban felrobbanhat, este pedig kint ugrálóiskolázik a ház előtt.
Beleszeret az indiai Kip-be, aki a környéken keresi az aknákat, bombákat. A film legszebb jelenete, mikor Kip elviszi Hanát a közeli templomba és egy emelőszerkezettel felhúzza őt magasra a falak mentén, hogy megnézhesse a templom csodálatos freskóit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése